Kollega

Történet I.

A biztonsági őr lábát feltéve az asztalra éppen az Avatart nézte DVD lemezről, amikor Kollega bejelentkezett, és tájékoztatta őt arról, hogy minden a legnagyobb rendben van, ezzel el is tűnt az éjszakában. Hősünk csak lagymatag kézbillentéssel nyugtázta a jelentést, és újra elmerült a navik szövenyésen rejtélyes világába. Aki fennakadna azon, hogy micsoda helytelenség ez: szolgálatban filmet nézni, az gyorsan revidiálja ebbéli nézetét: tévéje, DVD lejátszója van a kiccsákónak, a filmet kedvenc haverja adta kölcsön szigorúan egy napra, délelőtt kapálni kellett, délután a csirkeólat megerősíteni, hát mikor nézhette volna meg ez a szerencsétlen azt a filmet, ha nem éjjel a szolgálatban?! A kocsiba meg belefért a tévé is, a lejátszó is, nem is tudom, mit kell itt annyit problémázni ilyen tök egszerű dolgokon.

Már éppen a hatalmas sárkányt zabolázta meg a film főhőse, amikor a biztonsági őr legnagyobb döbbenetére kinyílt az ajtó. Tátva maradt szájjal nézett a belépőre, aki azonnal támadásba lendült:
- Mit képzel maga! Szolgálatban járőrözés helyett tévézni!! Ki van rúgva!
Az őr mintha nem is hallotta volna, hogy mit mondott az illető:
- Kollegával nem találkozott?
- Milyen kollégával? Milyen kollégával?!! Én vagyok itt az igazgató, és csak egy ember foglalkoztatására adtam engedélyt!
- Értem én - felelte a biztonsági őr, aki továbbra sem vette le a lábát az asztalról és a fél szemét a filmről - de tényleg nem találkozott Kollegával?
- Álljon fel, ha velem beszél! - paprikázódott tovább az igazgató, - és vegye tudomásul...
- Ember - nézett rá végre teljesen az őr az igazgatóra - én azt mondom magának, hogy ne kiabáljon velem, beszéljen nagyon szépen, és halkan - ugyanis úgy hallom, jön Kollega...
.... és megfogta a hörgő dán dog nyakörvét, hogy ül a kutya, nem bántja ezt a barmot, akit szépen ki kell kérdezni, hogy hogyan is tudott ide bejönni anélkül, hogy Kollega kezelésbe vette volna, mert ha ő bejött, akkor azon az úton más is be tud jönni....

Történet II.

Nekem is van egy Kollegám - egy szép nagy borjú kutyatestben. Fantasztikus a jószág! Egy hónapja tanuljuk egymást: övé az erő, enyém az irányítás. Nem volt egyszerű elérni. Sokkal többet értem puszta nyugalommal, mint bármi mással.

Naponta eljárunk sétálni, változatos utakon. Ennek több oka is van: az egyik, hogy jó alaposan kimászkáljuk magunkat, a mezőn, erdőben szabadon engedem a kutyát, és itt az igazi az erőpróba, amikor olyankor hangzik el a gyere ide, vagy arra nem megyünk, amikor tulajdonképpen a puszta akaratommal kényszerítem arra, hogy engedelmeskedjen nekem. A másik ok, hogy lássák és ismerjék meg a faluban: ebbe a házba nem is olyan egyszerű bejutni.

Nem véletlen az utóbbi megjegyzés. Valaki ellopta az utca végében lakótól a csirkéket. Egyszerre vettük őket, egy autóból árulták. Nos, aki kifigyelte, hogy a szomszédom jószágot vett, az azt is látta, hogy én is vásároltam. Ergo: biztos van valaki, aki úgy gondolja, hogy ami az enyém, az az övé is, függetlenül attól, hogy én nem miatta nyitottam ki a pénztárcámat. Azannya, gondoltam, gyere ide, ha születtél. Ezzel szépen elfoglaltam magam alvás helyett. Hajnali fél négykor hallom ám, hogy a kutya jelez. Nacsak, kifele, már téptem is fel az ajtót, ki az udvarra, kitártam a kertkaput, és kieresztettem a kutyát a motoszkálás irányába. Előtte jó hangosan beszéltem hozzá:
- Eriggy' csak, nézd meg, ki járkál ott! Oszt kérgyed meg tűlle' szépen, ahogy szoktad, hogy mi a jó büdös... síp.....qrv..síp...anyját keres a kertemben hajnalok hajnalán?!

Hej, a kutya csak nekilendült a kertnek, valakik pedig átugráltak a kerítésen, de szaporán ám, minél messzebb a kutyától.

Végül is: ez volt a célom, hogy eltűnjenek innen. Nem az én dolgom elkapni őket, nekem annyi a feladatom, hogy saját portámon belül sosem féljek, és megvédjem az én kis-nagy kollegámmal, ami a mienk. A családé. A családhoz pedig "Kollega" is hozzátartozik.