Skip to main content

Városi gyerek vidéki mamánál I.

  Azonosító: 287

A fiam rácsodálkozott a baromfiudvar lakóira: a kakas peckes járását utánozni egyenesen kötelező volt, a kiscsirkéket dédelgetni nagyszerű, a kislibák meg egyenesen ennivalók, ahogyan lélekszakadva rohantak utána, ha szaladni kezdett az ember. Micsoda gyönyörűség egy hét éves fiúcskának! Mindjárt az első héten komoly, felelősségteljes munka került kiadásra neki: 
- Kisfiam - mondta a nagymama, - mától te szeded össze a tojásokat. Odafigyelj, hol kotkodál a tyúk, és szaladj, keresd meg a tojást, hozd be nekem a konyhára.

Ó, a gyereknek sem kellett több  - immár ő is fontos a családban, hiszen feladata van, olyan felnőttes, komoly, nem ám akármilyen kis piszlicsáré -, tehát ragyogó szemekkel strázsálta innentől a baromfiudvart, és jaj volt annak a tyúknak, aki a tudta és holléte közlése nélkül mert tojást pottyantani! Addig kotozott a gyerek, amíg meg nem lelte, aztán megszerezett kincsével kitörő örömmel és sebességgel vágtatott a mamához, aki ijedten lassította le unokáját:
- Ne szaladj annyira, kisfiam, ha leejted, eltörik a tojás, és akkor miből lesz a kiscsirke?
- Mama! - kiáltott fel Misi, - tényleg ebből lesz a kiscsirke?
- Bizony, gyermekem, ott van benne a tojásban.

A gyerek tágra nyílt szemekkel emésztette az információt, miközben egy cserkelő vad óvatosságával adta át nagyanyjának a tojást. Komoly homlokráncolással elvonult elmélkedni a fiú. Anyám nem is figyelt rá különösebben. Tojásból lesz a kiscsirke, mit kell ezen annyit agyalogni, gondolta magában. De nem ám így a gyerek! Másnap anyám látja, hogy Misi veri oda a tojásokat a szín oldalához, és rázza fejét veszettül.
- Kisfiam, kisfiam, mit csinálsz? - szaladt oda anyám lélekszakadva. - Miért töröd össze a tojásokat?
A gyerek mintha meg sem hallotta volna korholó szavakat, csak csóválta a fejét, és a nála lévő utolsó tojást is a falhoz verte:
- Mama, ezekben egy fia kiscsirke sem volt, pedig te azt mondtad, hogy van benne!
Anyám azt sem tudta, sírjon-e, vagy inkább nevessen:

- Jaj, gyermekem, az nem rögtön alakul át kiscsirkévé! Alá kell tenni a kotlónak, az ül rajta hetekig, és után kel ki a kiscsirke.

De a fiamnak már magyarázhatott, kotló, meg idő, meg ilyen felnőtt hülyeségek, mind arra valóak, hogy az ilyen kisgyereket lóvá tegyék! Úgy hogy dühös könnyekkel arrébb ment, és nem felejtette el a nagyanyjának, hogy meglátása szerint nem mondott igazat a tojás és csirke viszonylatában.

A történetnek nincs vége. A faluban lakott anyám testvére, Piroska is, ahol éppen keltek ki a tojásokból a kiscsirkék. A fiam a fél világért el nem mozdult volna a kotlótól, ámélkodva figyelte, ahogy kopogtatja a csirke a csőrével a tojáshéjat, és csodaként értékelte, amikor Piroska gyengéden segítette világra "törni" a jószágot. Misi csak bámult, csak bámult, majd a fejét félrehajtva odanyilatkozott:

- Tudod, nénje, neked vannak jó tojásaid, ezekben mindben vannak kiscsirkék. A mama tojásai  nem jók, biztos romlottak - emelte fel a mutatóujját, - képzeld Piroska nénje, azokban egyben sem volt egy piculányi kiscsibe sem....

Élmény

Felnőtt fejjel is élmény, a kis háziállatok világra jötte. Nem, hogy gyerekként. Kellene a városi gyerekeknek 2-3 hetes nyaralás vidéken, hogy nagyobb rálátása legyen az állatok  világára. A net nem adhat olyan élményt, mint a "valóvilág".  Én és felnőtt korú lányom, közösen néztük végig öt süni kölyök megszületését, később, öt kis cica világra jöttét. A cicák születésénél be kellett segíteni - mama cicának - mert a harmadik "maszat" születése után, igen csak kifáradt. /nálunk minden állatkából öt születik...../